Sukorói bor története.

 

A Velencei-hegység kopár gránit területére települt falvak határában a szántók kis területűek, a gabonatermesztés nem elégítette ki az itteni falvak szükségletét.
A hiányt magas színvonalú szőlő-, gyümölcstermesztés, valamint fejlett állattenyésztés egyenlítette ki.
Az első pesti tudományos folyóirat 1817. évi kötete írást közölt a velencei-hegységről: „ Midőn Budáról Székes - Fehérvár felé haladva,
nyék pusztát elhagyva a Velence Tó ötlik szemébe szőlőivel és a hegytetőn fekvő Sukoró faluval.”

II. József-korabeli térképek a Velencei-tó határában hat szőlőterületet tüntettek fel, 1049 kh. volt a terület nagysága. 
A terület a 19. században  Európában végigsöprő filoxéra járvány következtében 1935-re 570 kh - ra zsugorodott.
A járvány előtt termesztették a lúdtérdű kolontár, bakator, juhfarok, gombszőlő, gyöngy szőlő, rác fehér, rác fekete, cigány, hamvas, deka, kecskecsöcsű fajtákat.

 Sukoró szőlőművelését jellemezte a következő mondás:

„ Ami a Balatonnak Badacsony , az a Velencei-tónak Sukoró.”

Sukorón 1873-ban 203 kh, volt a szőlőterület nagysága, ami 168 szőlőbirtokot alkotott, amely ebben az esztendőben 1500 akó fehér-, 750 akó sillerbort termett.
A filoxéra járvány után a 1935-ben 132 kh. terület volt településünkön . A falu délkeleti részén levő szőlőket a Körmösöknek, keleti részén a Páskomoknak
( Hosszi Páskom, Széles Páskom, Birkás Páskom ) nevezték. Északkeleten vannak a Gécik ( Felső-Géci, Belső-Géci ). Északon – a hegyi erdők és a falu között – helyezkedik el a Hosszi hát, a Csöntör, az Öreghegy, északnyugati irányban van a Csöpögő és a Janicsárok.
A szőlő és gyümölcstermelés megélhetést biztosított az elődöknek.  A pincék a faluhoz közeli Borjúvölgyben a Pincesoron és a Géciben találhatók.
Minden gazdának volt pincéje. A pincéket a löszfalba vájták majd szalmát és kukoricaszárat hordtak bele és azt meggyújtották.
A hőtől a pince belsője cserepesre égett ki, stabil boltozatott alkotva. A pincék tulajdonosaiknak köszönhetően ma is jó állapotban vannak,
a Pincesor, Csalitos és az Óbor utcákban. Az Óbor utcában ( régi neve: Csöpögő völgy ) levő pince Németh László tulajdona.
Elmondása szerint 1780 táján épült és már 1810-ben II. József korában készült térképeken Johann Nemeth nevén szerepelt, s a család tulajdona volt.
 1848-ban a győztes magyar honvédek és huszárok a csata után itt mulattak, itták a sukorói finom borokat.

A Csalitos utcában lévő pince a Kollár pince ma Paksi Gábor tulajdona. Itt született a következő nóta:

 

Hegyoldalban fehérlik a Kollár bácsi picéje,

Ki - ki járunk oda néha egy – két – kilenc iccére.

Megvetjük a bornak ágyát szalonnával, kolbásszal,

Azután meg bográcsban főtt finom birkagulyással.

 

Üres pohár soha nincsen, bőven adja a lopó,

Közepe lesz a világnak éjféltájban Sukoró.

Megtanuljuk oszt a végén, ha nem tudtuk előre,

Kollár bácsi pincéjében bor vagyon és nem lőre.

 

Mára jelentősen lecsökkent a szőlőterületek nagysága, településünk üdülőterületté vált, a szőlő- és bortermelésnek gazdasági jelentősége nincs.
Kevesen foglalkozunk szőlőműveléssel és borkészítéssel, csak hobby szinten magunk és barátaink kedvére.

 

 

Szövegben említett régi mértékegységek:

1 Kh. – katasztrális hold = 1600 négyszögöl  = 5760 m2

1 h – magyar hold = 1200 négyszögöl = 4320 m2

1 négyszögöl = 3,6 m2

1 akó = 64 ice = 54, 3 l

1 ice = 0, 8484 l